Papp Krisztina

Mottóm

Álljon itt két  Rudolf Steiner idézet, mellyel érzékeltetni szeretném, hogy számomra mit jelent a pedagógia, a gyermekekkel való törődés, az ő nevelésük, oktatásuk:

„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”

„Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánzó lénnyé lehessen.”

 

Bemutatkozás

Előszó

A PEDAGÓGUSI PÁLYA (csupa nagybetűvel) nem a főiskola befejezésével kezdődik. Az elhivatottságnak, a gyermekszeretetnek hamarabb kell, hogy kialakuljon az ember lányában/fiában. Velem sem történt ez másként, hiszen már az óvodában is előfordult, hogy rám bízták a kisebb csoportos gyermekek „vigyázását”, amit én nagy büszkén és kellő izgatottsággal vállaltam el. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mi leszek, ha nagy leszek, csak annyit tudtam, hogy én nagykoromban segíteni szeretnék az embereknek, vagy gyermekekkel szeretnék foglalkozni. Azt hiszem sikerült megtalálnom azt a foglalkozást, ami mindkettőt magában hordozza, és amit most már HIVATÁSomnak is tekintek. Hosszú folyamat volt, míg ez kialakult. Hiszen szükség volt hozzá, hogy szakmai tudásom készségszintűvé váljon. Szükség volt arra is, hogy saját gyermekeim által megismerhessem a gyermeki világot. Végezetül szükség volt arra is, hogy az évek során megtanuljam azt az alázatot, mely nélkül sem emberi, sem szakmai mivoltom nem teljesedhetett volna ki.

 

 

A kezdetek

Gyógypedagógusi diplomámat 1996-ban szereztem, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, tanulásban akadályozottak pedagógiája szakon tanárként és szurdopedagógia szakon terapeutaként.

Első munkahelyemen – egy általános iskolában – kettős státuszban dolgoztam, óráim egy részében napközis nevelő voltam, másik részében pedig gyógypedagógusként, néhány integráltan tanuló, sajátos nevelési igényű tanulóval foglalkoztam.

Szakmai fejlődésem következő lépcsőfoka már teljes egészében gyógypedagógusi feladat volt. Egy kecskeméti általános iskolában dolgoztam fejlesztő pedagógusként. Szakmai feladataim sokrétűbbek lettek, új kihívások elé állítottak.

Útkeresés

Két, szakmámban eltöltött év után megszületett az első és a második gyermekem. A túl hosszú otthon töltött idő alatt úgy éreztem, hogy más utat is meg kell ismernem, így elkezdtem keresgélni. Útkeresésem közben megismertem egy Waldorfos óvó nénit, akinek életszemléletét, gyermekszeretetét nem győztem csodálni. Ő volt az, akinek hatására megfogalmazódott bennem a gondolat: „AHA! Szóval lehet ezt másként is csinálni!” Ez idáig nem láttam a gyerekeket, csak a feladatot, hogy biztosan jól fejlesszem, hogy megfeleljek a tantervi és a vezetői elvárásoknak, és még sorolhatnám….

Ez után már biztosan meg tudtam fogalmazni, hogy a gyógypedagógia, azon belül is a tanulási nehézségek, zavarok területe lesz az, amivel szeretnék foglalkozni. A következő évek alatt szisztematikusan mindent ennek is rendeltem alá (erről később bővebben).

A harmadik gyermekem születése előtt lehetőségem nyílt még egy évet, általános iskolában, fejlesztői munkakörben dolgozni.

Elmélyülés a szakmában

Harmadik gyermekem megszületése után olyan speciális tanfolyamokon vettem részt, melyek segítséget adtak/adnak a tanulási nehézségek és zavarok diagnosztizálásához és terápiájához: GMP beszédpercepciós diagnosztika és terápia tanfolyam, Anyanyelvi – zenei helyesírás javítás és diszgráfia kezelés, Alapozó mozgásterápia. Szakmai tudásomat kibővítve és felfrissítve úgy éreztem, hogy elérkezett az idő egy vállalkozás létrehozásához. Létrehoztam a Manók Háza Fejlesztő Centrumot Cegléden. Fő profilom elsősorban az alapozó mozgásfejlesztés volt, de mellette indítottam iskola-előkészítő csoportokat, és végeztem egyéniben olvasás- és írásfejlesztést is. Tevékenységemnek egy fontos része volt a diagnosztika, amely munkám kiindulópontja volt, abban az esetben, ha el is kezdték a gyermekek a fejlesztést nálam. Mint minden jó ez is véget ért egyszer, költözés miatt…

A főváros egyik kerületének nevelési tanácsadójában kezdtem el dolgozni. Ez a munka egy teljesen más világot tárt elém, mint amiben eddig szocializálódtam. Meglepődtem, hogy a mennyiségi mutatók sokkal fontosabbak, mint a minőségiek. Szakmai tudásom folyamatosan bővítettem, különböző terápiákat és hozzájuk kapcsolódódó diagnosztikai eszközöket ismertem meg tanfolyami keretek között (saját finanszírozásban). Dyslexia, dysgraphia és dyscalculia tanfolyamok sokat segítettek a mindennapi munkámban. Óvodástól kezdve felső tagozatos tanulóig jártak hozzám fejlesztésre. Most már elmondhattam magamról, hogy valamennyi gyermekkorosztály (5 évtől 20 évig) sajátosságát megismertem.

Időközben elvégeztem a szakvizsgaképzést az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, gyógypedagógiai szakértő, gyógypedagógiai gyakorlatvezető, vezetőtanár választott modulon.

Családi okok miatt a nevelési tanácsadói munkát feladva, egy tanév erejéig elhelyezkedtem egy óvodában gyógypedagógusként. Itt két nagyon fontos dolgot tanultam meg itt: az „ALÁZATOT” a munkám és mások iránt, valamint rájöttem arra, hogy a szívembe a szakszolgálati feladat zárta be magát végleg.

Jelen

2014 óta dolgozom jelenlegi munkahelyemen, egy szakszolgálatnál, ahol nevelési tanácsadói, és szakértői bizottsági tevékenységben veszek részt. Vezetem a megyei szintű szakértői bizottsági tevékenység munkaközösségét.  Az elmúlt években pedig több főiskolai hallgató gyakorlatát vezettem le.

2016 nyarán a NILD terápia megismerése indította el bennem ismét a vállalkozás gondolatát. Segítségével úgy érzem, hogy teljesebb körűen tudok hozzányúlni a gyermekek problémájához. Terápiás szakmai tudásom, és gyakorlatom lehetővé teszi, hogy az óvodás korosztálynak az alapozó mozgásterápiával, a beszédészlelés és –értés terápiájával, illetve egyéb gyógypedagógiai módszerekkel nyújthatok eredményes fejlesztési lehetőséget, a tanulási nehézségek/zavarok megelőzéséhez. Iskolás korosztálynál pedig az előzőek mellet még a NILD terápia, a dyslexia, vagy dyscalculia reedukáció módszerével segíthetek. Szeretek gyerekekkel együtt tevékenykedni, és játszani, de ugyanakkor élvezem a diagnosztikai munkát is. Ahol felderíthetem, mely részképességek gyengesége okoz problémát egy –egy esetben, és ezzel megoldási kulcsot adhatok a gyermekkel/tanulóval foglalkozó szakember, szülő számára, segítve ezzel a tanulási nehézség javítását vagy megszüntetését.